|
 |
|
|
... járástokat,
mások járják lépéstetek,
s míg ár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária - Hogyan?
Mint alvó gyermek éjfél karján,
Oly némán, némán.
Mint pásztortűz bent, messzi éjben,
Oly mélyen, mélyen.
Mint élő tűz hamuban, titkon,
Mint felhőből kicsa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária - Panasz
Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?
Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?
Ki fog, ki fog még ablakomra jönni
És halványan, szomorún beköszönni?
Ki fogja elringatni ezt a vágyat?
Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat?
Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná,
És lelki némává, világtalanná?
Halott álmomhoz ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Berde Mária: Add meg Uram
A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.
Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.
Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.
A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,
Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.
És néha jó sugalmakat,
Még ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.
Berde Mária
"Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária:
Nem értesz
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Berde Mária
Nem értesz
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária
Irgalom
Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja a fákon kipenget.
Ki soká nem olvas emb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária:
IRGALOM
Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja a fákon kipenget.
Ki soká ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária: Merengés
Anyám -
A gesztenyék ezergyertyásan állanak.
A nap öléből omló aranysugarak
Eloszlatják az égről, íme, a borút:
Anyám - csak mi leszünk örökre szomorúk?
Anyám -
Csak hozzánk nemtér soha, soha gyógyulás?
Te ifjú voltál egyszer és fehér ruhás.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... földön, minden csepp helyén kis dombocska keletkezik.
Az ónos vagy ólmos eső a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, amelyet már a legelső magyar nyelvű meteorológiai tankönyv (Berde Áron Kolozsvárott 1847-ben kiadott Légtüneménytana) is használ. A germán és a latin nyelvekben ,,fagyott", ,,darás" vagy ,,túlhűtött esőnek" nevezik. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária: Nem értesz
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Berde Mária: Panasz
Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?
Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?
Ki fog, ki fog még ablakomra jönni
És halványan, szomorún beköszönni?
Ki fogja elringatni ezt a vágyat?
Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat?
Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Berde Mária: Add meg Uram
A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.
Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.
Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.
A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,
Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.
És néha jó sugalmakat,
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária: Panasz
Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?
Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?
Ki fog, ki fog még ablakomra jönni
És halványan, szomorún beköszönni?
Ki fogja elringatni ezt a vágyat?
Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat?
Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná,
És lelki némává, világtalanná?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária: Sírvers
Faluban jártam hegytetőn,
Napszítta sárga temetőn.
A harangláb rég halott,
Az óraszív bent hallgatott.
Itt nincsen oszlop,nincs kereszt,
Egy kopjafán olvastam ezt:
"Vándor?Ki itt alunni ment,
Annak már lába elpihent.
Annak már szíve írra lelt:
Meg ne könnyezd e síri jelt,
Ki nem nyertél még ily vigaszt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Berde Mária:
Panasz
Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?
Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?
Ki fog, ki fog még ablakomra jönni
És halványan, szomorún beköszönni?
Ki fogja elringatni ezt a vágyat?
Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat?
Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná,... |
|
|
|
|
|
